2018. május 12., szombat

Sorsok az utcáról - Jenő

   Jenővel egy vicces helyzet okán ismerkedtem meg a napokban. Az utcán tanyázó férfi első látványa annyira gondolkodóba ejtett, hogy őt bámulva, figyelmetlenségből fejjel a járda szélén álló közlekedési tábla oszlopának ütköztem. A csattanást jelentős hanghatás kísérte, mely nem csak belőle és belőlem, de minden, az utcán lévő járókelőből nevetést váltott ki. Ezek után számomra egyértelmű volt, meg kell tudjam a történetét.

   A tavaszi napsütéshez képest kissé túlöltözve, további meleg ruhákkal körberakott fészkében kuporgott az árnyékos sarokban, kezét félig elszívott cigaretta füstje sárgította. Elmélyülve olvasta az egyik népszerű szerző regényét, szinte ügyet sem vetett a körülötte zajló dolgokra.


      Érdeklődésemet örömmel fogadta, a könyvet maga mellé téve, szinte azonnal belekezdett élettörténetébe. A néhány hónapja újra az utcára került férfit nemrég még egy környékbeli nagyvállalat alkalmazta, ám egy, a betegségéből adódó rosszullét és az azt követő táppénzen töltött idő következtében elveszítette munkáját.


      Jenő magas lázzal került kórházba, amikor a vizsgálatok során kiderült: tüdejében daganatot találtak, betegsége előrehaladott állapotban van. A 49 éves szőlész-borász élete nem volt fenékig tejfel. Egy korábbi, családi tragédia az alkoholizmus irányába kezdte terelni, melyet később lakása elvesztése és utcára kerülése csak felerősített.

    
       Kezdetben a hajléktalanszálló szolgált otthonául, ám két év után elege lett az állandó attrocitásokból, s vajmi kevés holmijának rendszeres megkurtításából. Mivel időközben rokkantnyugdíjassá vált - minimális jövedelmének hála -, egyik ismerősével közös albérletbe költözhetett, ám itt sem talált nyugalomra. Végül három hónapja - állása elvesztését követően - már nem ment vissza bérleményükbe. Azóta az utcán él.

       
       Tapasztalatai szerint a helybeli emberek többsége segítőkész, gyakran állnak meg előtte járókelők, faggatóznak hogyléte felől. Bár jellemzően aprópénzzel támogatják, előfordul hogy meleg ételt, vagy hideg élelmet is kap. Könnyeivel küszködve mesél a közeli középiskola diákjairól, akik gyakorta meglátogatják, legutóbb - a rengeteg ennivaló mellett - két szatyornyi ruhával örvendeztették meg. 


       Alkalomadtán ő maga is koldulni kényszerül, bár ezt a kifejezést nem kedveli. Állítása szerint ő sosem kéreget, csupán megadja a segítségnyújtás lehetőségét másoknak. Az egyik városi templom lépcsőjén ücsörögve néhány óra alatt összejöhet egy kiadós ebédre, egy jó üveg borra, vagy épp lázcsillapítóra is elegendő összeg.


      Sorsáért és jelenlegi helyzete kialakulásáért egyedül önmagát hibáztatja. Tisztában van élete minden rossz döntésével, úgy érzi megérdemelten jutott ilyen nehéz viszonyok közé. Súlyos betegsége csak tovább rombolja hangulatát, jelentős javulást már nem remél életkörülményeiben. A mindennapok mocsarából csak az empatikus emberek segítőkészsége rángatja ki olykor-olykor egy-egy lélegzetvételnyi időre, erősítve benne a hitet: "embernek maradni minden körülményben". 



2018. május 8., kedd

Best of Majális

Bár az idei hatvani Majális is bővelkedett programokban, de főzőverseny, vursli, színpadi programok és koncertek ide, vagy oda, számomra a legszebb pillanatot mégis ez a négy kép foglalja össze.






2018. május 4., péntek

Tűzoltók Napja

 Május 4-én, Flórián napján ünnepeljük a tűzoltók világnapját. Szent Flórián tisztelete Magyarországon a középkor végén kezdődött, majd a 17. században terjedt el általánosan. Kezdetben az árvizek ellen kérték segítségét, s csak később,  a 15. század végén hozták kapcsolatba a tűzzel. Azt tartották, hogy ifjú korában imádságára kialudtak egy égő ház lángjai. A tűzoltók számára Flórián a tűzoltó munka lényegét testesíti meg: az állhatatosságot, becsületet, embertársaik megsegítését.


 Hatvan első szervezett tűzoltó testülete 1885. április 15-én, önkéntes alapon alakult, miután egy korábbi tűzvész során csak egy szerencsés szélcsendnek volt köszönhető hogy nem égett le a város jelentős része. Országos viszonylatban az elsők között járt Hatvan ezzel a kezdeményezéssel, 1886-tól a város által alkalmazott állandó tűzőr is szolgálatba állt. 


 Napjainkban 66 fős állománnyal, két gépjárműfecskendővel, egy vízszállítószerrel, egy létraszerrel, valamint egy műszaki mentőszerrel végzi munkáját a Hatvani Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság. A Hunyadi téri laktanya névadóját 125 éves évfordulójuk alkalmából 2010-ben tartották. Legendás parancsnokuk, Hirling Gyula nevét vette fel, aki közel negyven évig irányította az egyesületet. 


 Elsődleges működési területük 16 települést – köztük három várost – ölel fel, s három megyét érint. Heves megyén kívül vonulnak Pest és Nógrád megye egyes részeire is, évente átlagosan 400-450 alkalommal, melynek egy része segítségnyújtás más, környékbeli beavatkozó egységeknek. 


 A 24 órás ügyeletet az állomány A, B és C csoportokra osztva, rotációban teljesíti. Minden reggel fél hétkor kerül sor a szolgálatváltásra, a felvevő állomány tagjai ekkor kapják meg, aznapi beosztásukat.


 A szolgálatot felvevő bajtársak átvételkor tételesen, szemrevételezéssel és próbával ellenőriznek minden olyan szert és felszerelést, amely az adott napi feladatkörük maradéktalan ellátásához szükséges. A szolgálat addig nem adható le, amíg az átadás-átvétel hiánytalanul le nem zajlik.


 A szigorú napirend része a tantermi oktatás, mely a reggelit követően veszi kezdetét. Központilag, előre meghatározott ütemterv szerint zajlik a lánglovagok továbbképzése, a foglalkozásukat érintő lehető legtöbb területet lefedve. Tudásukról időről-időre számot kell adjanak elméleti és gyakorlati szinten egyaránt, a sikeres vizsga teljesítményalapú jutalmazásuk egyik fő szempontja.


 Szakmai rutinjuk elősegítésére szolgál a szerelési gyakorlat, ahol a naponta használt eszközeik minél gyorsabb és precízebb kezelését sajátíthatják el. A foglalkozás során ki-ki az aktuális napi beosztásának megfelelő munkafolyamatokat végzi.


 Az állóképesség és az erőnlét legalább annyira fontos, mint az elméleti tudás, így naponta sportfoglalkozáson is részt vesznek a tűzoltók. A felvételi fizikai felmérőhöz hasonló megmérettetések  időközönként ismétlődnek, melyeket korosztályuknak megfelelő szinten kell teljesíteniük. A testedzés során a szakmájukra jellemző feladatokat is végrehajtanak, ezzel is gyakorolva hivatásukat.


 A reggeli szolgálatváltások szemléin túl,  heti rendszerességgel, hétfőnként tartanak karbantartó napot. Ekkor minden használatban és készenlétben lévő szert leellenőriznek, megtisztítanak, próbáknak vetnek alá, szükség szerint javítanak vagy cserélnek. Az összehangolt, hatékony munkavégzés alapfeltétele a használatra kész és megfelelően működő eszköz.


 Riasztás esetén 120 másodpercen belül az utolsó riasztott szer is el kell hagyja a laktanyát. Ez a lehető leggyorsabb elkészülést és elindulást követel az ügyeletben lévő állománytól. Ennek okán a beavatkozásra kész állapotot minél inkább igyekeznek fenntartani, s az elkészülés egyes lépéseit a lehető legrövidebb idő alatt megtenni.


 Az egynapos készenlét leadását követően 48 óra pihenőidő áll rendelkezésükre, hogy aztán újultan térhessenek vissza hivatásuk teljesítésére. Hosszú évek óta számíthat rájuk a város és a környék minden polgára, mindennapi áldozatos munkájukért hála és köszönet illeti meg őket! 
Szent Flórián óvja minden bajtársukat!